Kialakult a 2011-es X faktor induló mezőnye.
Az eddigi előválogatókat, selejtezőket szerintem sokan leginkább azért nézték, mert olyan "előadókat" és "tehetségeket" is lehetett látni, akik miatt lehetett sírva röhögni a TV-k előtt. Voltak olyan produkciók, ahol már-már én szégyeltem magam, s a maximum a bátorságot lehetett díjazni, hogy valaki elő mert állni a produkciójával. Voltak tehát megnevettető, szánalmas, siralmas produkciók is, s voltak tényleg élvezhető, szerethető produkciók és előadók is, akik a laikus szemével-fülével is tehetségesek, de legalábbis egy szám erejéig sikeresek voltak.
Ennek most vége. A selejtezők és a "tábor" végén maradt 24 emberke elfelejtheti eddigi énjét és életét. Nem azért, mert tehetségesek, ügyesek, s mert egyikük megnyeri majd az X faktort, hanem azért, mert elkezdődött a termékké válásuk.
Bekerültek a média pénzgyártó gépezetébe, ahol az emberi értékük kezdetben csak a nézői szavazások során elküldött emelt díjas SMS-ekben mérhető, később jöhetnek a CDk, koncertnek csúfolt fél órás haknik a falunapokon, a bulvár és celeb-lét mocsara, hogy aztán jöjjön a süllyesztő, meg az utánuk jövő újabb "egyszeri és megismételhetetlen" tehetségkutató verseny nyertesgenerációja.
A részt vevők most még egyéniségek, de már nem sokáig. A műsor végére a média gépezete megrágja, ledarálja, uniformizálja majd őket, hogy jól szolgálhassák a gazdájukat. Sokukat meg egyszerűen kidobják, mint értékteleneket, hiszen nem tudtak elég szavazatot (érts: emelt díjas SMS-t) hozni.
Néhány költői kérdés:
Miért kell egy mondjuk rockzenét élvezettel és jól előadó srácnak nyálas szerelmes duettet nyávognia valakivel?
Miért kell az előadók egyéniségét megerőszakolni?
Miért kell újabb bábokat, klónokat, replikákat nevelni?
Sajnálatos, hogy ma a magyar könnyűzenei életbe sokak szerint csak ilyen (sokszor megalázó, önmagukat is becsapó, hazug) módon lehet bekerülni, és ideig-óráig érvényesülni.
Azt hiszem, a magyar könnyűzene igazi nagyjai nem a "tehetségkutató" (bulvár)média termékei.
